Köszönjük a Tengelic és Zöldike csoportoknak az egész éves aktív munkájukat. Íme egy kis zenés, táncos, képes összefoglaló. 

Új színeket kapott óvodánk udvara.
Elkészült a festett akadálypálya Hazai Réka és a STO Építőianyag Kft támogatásával, nekik köszönhetjük a csodás színű festékeket. 
Az eredmény kollégáink ügyességét, kreativitását és főleg elszántságát tükrözi, hiszen a legnagyobb hőség ellenére készítették el a mintákat.
A pályát a Kihívás napján avattuk fel a szülőkkel gyerekekkel, aminek hangulatát a korábban feltöltött videó adja vissza.

Indián tábor a Hétszínvirág Óvodában
Hagyományainkhoz híven az idei évben is megrendeztük az indián tábort. Ezen a héten minden nagycsoportos gyermek “indiánná” változott, melyet több hetes ráhangolódás, felkészülés előzött meg. 
Az ovisok megismerkedtek az indiánok népcsoportjával: hol és hogyan éltek, mit viseltek, mit ettek, mivel töltötték a szabadidejüket, milyen kapcsolatban voltak a természettel stb.  Minden gyermek  saját indiánpólót festett, indián nevet választott. 
Mivel az indiánok törzsekben éltek, a táborozó csoportok is törzsekké váltak, törzsi nevet választottak maguknak, és beavatási szertartáson vettek részt (tüzes vizet ittak, békepipát szívtak). Az így alakult törzsek, az Apacsok, a Sziúk, a Tűzmadarak, a Csikaszók és a Navahók egy egész héten át rótták a hegyeket, völgyeket, betörték a vadlovat, szelték a Duna vizét, bölényre vadásztak, a Helytörténeti múzeumben megtekinthették az indiánok életét bemutató kiállítást… Útjuk során, a törzsfőnökök (óvónénik) segítségével rengeteg ismerettel gazdagodtak az őket körülvevő növény és állatvilágról. Zöld Szíves szemlélettel barangolták be Dunaharaszti természeti kincseit, megismerve a Zöld Szív 10 pontját.
Az indiánok minden nap visszatértek táborhelyükre az óvodába és ebéd után a földön pihenve enyhítettek útjaik fáradtságán. Egy kis pihenés után a fák árnyékában a saját készítésű indiánsátorban hűsöltek, íjjal célbalövést, labdával célbadobást gyakoroltak, s igény szerint kézműveskedhettek.
A hét folyamán teljesítették a Zöld Szívesek 7 próbáját és kiérdemelték, hogy óvodánk Zöld Tündére igazi Zöld Szívesekké nyilvánítsa őket. Ezt egy eskütétellel erősítették meg és átvehették Zöld Szíves igazolványaikat.
Akiknek köszönettel tartozunk:
Szilágyi Anikónak és a Szilágyi Lovasudvarnak az egész heti lovaglás biztosításáért, azért amilyen kedvesen és figyelmesen vezették be gyermekeinket a lovak világába.
Gál Tímeának az egész heti finom péksüteményért, amivel a kis indiánok éhségét csillapítottuk
Rónai Jánosnak, aki a vadvizen kalauzolta motorcsónakjával indiánjainkat
Helytörténeti múzeumnak, ahol megismerhettük az indiánok eszközeit, életmódját, szokásaikat.
Köszönjük a szülők támogatását, hogy a kért eszközökkel támogatták táborunk sikerességét.

Hagyományainkhoz híven, az idén is a szülők bevonásával, nyílt nap keretén belül szerveztük kihívás napi programunkat.  9.30-ra vártuk a szülőket az óvodába, majd közös bemelegítő  gimnasztika után, folyamatos mozgást biztosítva gyerekeknek és szüleiknek, mozgásos feladatpályákat alakítottunk ki. A feladatokat korosztályokra differenciálva terveztük és valósítottuk is meg. A jó hangulatú délelőtt folyamán lehetőség nyílt  pl. vízhordásra, botra helyezett kis vizes vödrökkel egyensúlyozva, zsákba ugrásra, mocsárjárásra, kötélhúzásra, lézerpálya teljesítésére.  A füvön síelést, teniszlabda gyűjtést, s a csipeszhordást karikára is kipróbálhatták a gyerekek szüleikkel az óvoda különböző udvarrészein. Nagy sikert aratott szülők-gyerekek körében egyaránt, az óvónénik által, az egész udvart beívelő aszfaltra festett ugrópálya. A pályákat a gyerekek csoportonként, szüleikkel közösen, folyamatosan, köredzés jelleggel jteljesíthették a délelőtt folyamán. A jó hangulatban gyorsan eltelt a délelőtt, 11.30 körül kellemesen elfáradva, rengeteg élmény birtokában köszöntünk el a szülőktől és folytattuk megszokott óvodai életünket.
Júnus 1-én, míg a nagyok Indián táboroztak,a középső és kis csoportosok a nagy udvar területén tehették próbára ügyességüket.
A csoportok forgószínpadszerűen cserélődtek, így az összes feladatot mindenki kipróbálhatta.
Az udvaron remek hangulat uralkodott, ami a szülők magas számú érdeklődésének is köszönhető volt. Ahogy telt az idő, egyre gyakrabban hangzott fel az önfeledt nevetés, kacagás, egymás biztatása, bátorítása, ami bizonyítéka annak is, hogy a szülők gyermekeikkel jó csapatot alkottak.
A feladatokat mindenki teljesítette, de a legfontosabb, úgy gondolom, a közös játék és mozgás öröme volt.
A végén természetesen a jutalom sem maradt el a résztvevő gyermekek számára. Mindenki egy labdát választhatott magának.
 A program kapcsán rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, gyerekektől, szülőktől egyaránt, mely arra ösztönöz bennünket, hogy a további években is törekedjünk a program megvalósítására.
Köszönjük részvételüket!
 

Adamovich Ferenc bemutatóján vehettek részt a gyerekek a "Köszönjük Magyarország!" program jóvoltából. 
Színvonalas műsor volt a végén közös tánccal. Miután befejeződött az előadás, a gyerekek is bemutatták tánctudásukat és az ajtó ablak nyitva van című dalosjátékot játszották el közösen. 

Fogadják szeretettel ezt a kis videót. 

A kertészkedés egy örömteli tevékenység, melybe a gyerekeket is könnyen bevonhatjuk, így ők is jobban vigyáznak az általuk ültetett növényekre. Kertészkedés közben lehetőségünk adódik arra, hogy többnyire a friss levegőn foglalatoskodjunk, és közben új ismereteket tanítsunk az érdeklődő gyermekeknek. 
Óvodánkban régi hagyomány ez a t3evékenység, amiben a gyerekek is nagy örömmel vesznek részt. Zöldszíves segítőjük és barátjuk, Zöldtündér egy évben többször is meglátogatja a csoportokat, emlékezteti őket a jeles ünnepekre (a Föld napja, a víz világnapja, a madarak és fák napja, az állatok napja stb.) és különböző zöldszíves feladatokat ad nekik. Több éve Föld Anyát úgy ünnepeljük, hogy születésnapja alkalmából a csoportok muskátlit ültetnek, melyek később az ablakok párkányát díszítik. 
A Raben Trans European Hungary közreműködésével 2016-ban raklapból készült minikerttel szépült a hátsó udvarrész, ezekbe minden tavasszal virágokat ültetünk a gyerekekkel, evvel is kedveskedve Föld Anyának. Tavaly a Raben cég jóvoltából ismét bővült az eszköztárunk. Bolyki Ágnes szervezésével, illetve Miklós Gábor vezetésével és néhány rabenes dolgozó segítségével két magaságyással bővült udvarunk. Az elkészülést követően a szülőktől kapott palántákkal teleültettük és gondoztuk a kiskertet. Idén is megkezdtük a kertészkedést: vetettünk répát, retket, uborkát, petrezselymet, borsót, céklát és salátát is. Reméljük, hogy a sok ültetett zöldség és gyümölcs meghálálja az apró kezek gondos munkáját, és bő terméssel lepi meg kis gondozóit.   
A veteményes közelében lévő fák magvai is a táptalajba hullottak,  és kis famagoncok lettek belőlük. Külön ládába ültettük őket, és megnyitottuk a fa-óvodát is, ahol tovább gondozzuk, nevelgetjük őket.
 

 Mint korábban minden évben, idén ismét részt vettünk nagycsoportosainkkal a Német Nemzetiségi Tájházban a Májusfa állításon. A hagyomány ápolása fontos számunkra, ezért szívesen fogadtuk el a felkérést. A narancssárga és sárga csoportosok német nemzetiségi táncokkal léptek fel. A program zárásaként a szülők és a nézők közül sokan csatlakoztak az utolsó össztánchoz, amely igazán jó hangulatot teremtett. 

Az idei évben is elérkezett  Húsvét ideje. A csoportok már egy héttel az ünnep beköszönte előtt megkezdték a készülődést.
Tojásfestés, kosárka készítés, ismerkedés a húsvéti népszokásokkal, ezek töltötték ki a mindennapjainkat. 
A fiúk locsolóverseket tanultak, a kislányok tojást festettek, ajándékokkal várták a locsolókat.
A hetet megkoronázta a Kolompos együttes előadása. A húsvéti hagyományokat idéző dalok és dalos játékok tánccal mulatsággal nagy sikert arattak a gyerekek között.
Ahogy a képek is elárulják idén mindenki kapott az illatos "rózsavízből", senki sem fog elhervadni a Hétszínvirág Óvodában. 
 

Minden év március 22-e a Víz ünnepéről szól. Erről a „világszülinapról” ovink zöldszívesei is megemlékeznek.
Zöld Tündér természetesen most is meglátogatta a gyerekeket, újabb üzenetet hozott a Természettől, Tavasz Tündértől és sokat mesélt nekik a víz szerepéről. A gyerekek jó ismerősként várták már Zöld Tündért, szívesen fogadták kérését, hogy látogassák meg a Dunát, köszöntsék fel a jeles nap alkalmából, végezzék el a víz kísérleteket, fedezzék fel a Dunapart élővilágát.
A kisebbek pedig a Védenc fánkat ébresszék fel szép tavaszi énekkel téli álmából. Beszélgettek arról is, hogy a víz valakinek a „lakása”, valaki pedig abból táplálkozik, erősödik, növekedik.
A Tündér egy kis varázslásra is kérte a gyerekeket, énekeljenek minél több esővarázsló, eső hívogató éneket, hogy végre jól megöntözze a tavaszi ébredésben a növényeket.
 

A már évek óta hagyományként működő program célja egy közös, együttes örvendezés, zenével és mozgással. Ez nem másnak szól, mint a tavasznak és az ehhez kapcsolódó természetbeni változások elérkezésének. Az újjáéledő természetnek, növényeknek, a felébredő, előbújó állatoknak, a visszaérkező madaraknak, a régvárt jó időnek és sok napsütésnek. Ezekhez a témákhoz kapcsolódó dalokat közösen énekeljük és a jó hangulatot pedig mozgással, zenével fokozzuk. Eleinte eme programot épületen belül az aulában valósítottuk meg, de be kellett látnunk, hogy ott a lehetőségeink szűkösebbek. Ezért idén már második éve az udvaron kerül megrendezésre korcsoportonkénti szervezéssel. A gyerekek nagyon szeretik és örömmel vesznek részt rajta. A Hétszínvirág Óvodában minden évben megemlékezünk nemzeti ünnepünkről, olyan formában, ahogy azt az óvodás gyermekek érzelmileg be tudják fogadni.
Az idei évben minden csoport várat készített, festettük, díszítettük, nemzeti színű lobogókat festettünk, ragasztottunk és azzal ékesítettük fel a várakat és a csoportszobákat egyaránt. 
A várat természetesen elfoglaltuk, megvédtük, játékos formában. A világoszöld, sárga, zöld, türkiz és narancssárga csoportosok kisétáltak a Petőfi szoborhoz, kivitték zászlóikat. Daloltak, verset mondtak és a nagy kaland után fáradtan tértek vissza az óvodába. A várakat az aulában a szülők is megcsodálhatták gyermekeikkel.

A Hétszínvirág Óvodában minden évben megemlékezünk nemzeti ünnepünkről, olyan formában, ahogy azt az óvodás gyermekek érzelmileg be tudják fogadni.
Az idei évben minden csoport várat készített, festettük, díszítettük, nemzeti színű lobogókat festettünk, ragasztottunk és azzal ékesítettük fel a várakat és a csoportszobákat egyaránt. 
A várat természetesen elfoglaltuk, megvédtük, játékos formában. A világoszöld, sárga, zöld, türkiz és narancssárga csoportosok kisétáltak a Petőfi szoborhoz, kivitték zászlóikat. Daloltak, verset mondtak és a nagy kaland után fáradtan tértek vissza az óvodába. A várakat az aulában a szülők is megcsodálhatták gyermekeikkel.

Különleges hét volt az ovisaink számára. A hét témája a „régi mesterségek” volt. Az aulánkat úgy rendeztük be, hogy a gyerekek visszautazva az időben, kipróbálhassanak néhány régi foglalkozást, eszközt. Úgy mint patkolás, kékfestés, tapintásos játék, népi játékok, szekérhúzás, teknőben mosás, képkereső, varrás. Lószerszámokat is láthattak, tapinthattak, régi fotókon az adott kor ruházatát is megnézhették.
Minden csoportnak lehetősége volt az aulában ezeket a régi tárgyakat megnézni, kipróbálni és minden kisgyermek érdeklődése szerint kiválaszthatta, hogy mivel foglalja el magát. Volt, aki szívesebben ült le patkót szögelni, de volt, aki a mozgékonyságot igénylő szekérhúzást, fakutyázást választotta. Így egyszerre több helyszínen folyt a tevékenység.
A nap megkoronázása volt a Három kismalac mese előadás német nyelven, amit a német nemzetiségi csoportok óvónénijei adtak elő minden csoport számára. Az egészség megőrzése érdekében egyszerre csupán két csoport tartózkodott az aulában, így hat előadásra került sor a hét folyamán.
Az ezután következő német nemzetiségi táncház méltó keretet adott az élménydús nap lezárásaként. A korosztálynak megfelelő tánclépéseket vígan járták a csemeték. 
A színes kavalkádban és az érdekes tevékenységekben úgy elmélyedtek az ovisok, hogy a tervezett idő több csoport számára nem volt elegendő, így a kiállítást még egy hétig meghosszabbítottuk.

Az idei évben is a hagyományainkhoz híven egy egész héten át farsangoltuk, hogy sikeresen elűzzük a telet. A Hétszínvirág Óvoda minden lakója kitett magáért.
Hétfőn és kedden a tornateremben teljesítettek kicsik és nagyok bátorsági és ügyességi próbát. Átkeltek a nagy hídon, csúsztak, másztak, bújtak, nem rettentek meg egy akadálytól sem.
Mindezek mellett az aulában a csoportok táncházban mulathattak, ahol népi játékokkal is megismerkedtek.
Szerdán a maskarásoké volt a fő szerep. Gyermekek és felnőttek beöltöztek, és csoportjaikban tréfás vetélkedőket, táncot, evő-ivó versenyeket szerveztek. A sok finomság, amit hoztak érdekes módon került a gyerkőcök elé, a tejszínhab gumicukorral, a banán késsel-villával.
A kicsik már ebédre nagyon elfáradtak, ebéd után álomországban táncoltak tovább. A nagyok délután sem pihentek, folytatták a mulatozást.
Csütörtökön volt olyan csoport, ahol pizsi partit tartottak, volt ahol a farsangi játékokat folytatták. Pénteken Szilvi néniék jóvoltából igazi farsangi fánkkal zártuk a mulatság hetét. Ugyan a tél még nem távozott, de utána megtaláltuk a tavasz első jeleit.
 

A Hétszínvirág Óvoda Mese hetén a Három kismalac történetét dolgoztuk fel.
A gyermekek lehetőséget kaptak az interaktív mesefeldolgozására, az élmények elmélyítésére is. Bábelőadások keretein belül meghallgatták, majd interaktív drámajátékkal előadhatták a mesét. A két hét alatt többször felcsendülő „Ordas farkas fekete” kezdetű dalocskát már minden gyerkőc velünk együtt énekelte. Maguk is kipróbálhatták az építkezés folyamatát, a szülők által hozott cipősdobozokból állíthatták össze a malackák otthonát. A kitartó munka meghozta a várt eredményt, és sikerült megalkotniuk a többé-kevésbé biztos alapokon álló téglaházat. A szalmát pedig meghagyták a jó puha hempergésre és kuckózásra.
A mesét feleleveníthették terepasztalon is, ahol mindenki kedvére bújhatott kedvenc szereplője bőrébe. A vállalkozó szellemű nagyfiúk és nagylányok szereplők bőrébe bújva megvillanthatták színészi tehetségüket. Próbára tehették emlékezetüket és sorba rendezhették a történetet, valamint összerakhatták a malacka és a farkas részeit egy teljes képpé.

A gyermekek végig felszabadultak voltak és örömmel a szívükben tértek vissza csoportjaikba, ahol tovább bővíthették, felidézhették az aulában látottakat, tapasztaltakat. Ezekből Önök is ízelítőt kaphattak a csoportszobák ablakain megjelenő alkotásokból.
 
Reméljük, hogy ezt a hetet sokáig őrzik majd szívükben és szívesen mesélnek otthon arról, hogy milyen izgalmas és szórakoztató dolgok történnek az óvoda falain belül.

"Itt van a szép víg karácsony..."
Megérkeztek a Hétszínvirág Óvodába is az Angyalok. Láttuk a nyomaikat, fényeket, lábnyomokat, angyalport és csilingelő hangokat hallottunk. Ünneplőbe öltöztettük a szívünket és együtt örültünk a rengeteg meglepetésnek. Az óvó nénik az udvaron adtak karácsonyi koncertet a gyerekeknek, melynek dalait a videó alatt Önök is meghallgathatják, és ez alatt az idő alatt az Angyalok meghozták a csoportokba a rengeteg játékot, köszönhetően a szülői Angyalok támogatásának. És onnantól kezdve minden szempár csillogott, izgatott kiáltások, kacagások, ebéd után pedig a békés szuszogás hallatszott. Tényleg csoda volt, tényleg itt voltak az angyalok. 

2021. december 6-án a Hétszínvirág Óvodában járt a Mikulás. Nagy várakozás előzte meg ezt a jeles napot is. A csoportokba járó gyermekek dalokat, verseket tanultak, így készülve a nagy napra. A vírushelyzet se tudott a Télapó varázslaton kifogni, mert a csoportszobák teraszain lépkedve, egyszer csak kopogtattak az ablakokon. Ha be nem is mehetett az épületbe, a teraszokon hallgatta manócskáival a gyerekek kedves hangját, verseit, történeteit.

Mesélt ő is a messzi Lapföldről, ahová eljutott a Hétszínvirág ovisok híre, kiknek szívükben csupa jóság lakozik. Nem érkezett üres kézzel az öreg Mikulás, csomagot, csokikat, színezőt hozott minden ovisnak. És hogy ne távozzon üres zsákkal, megrakta puttonyát hétszínvirágos gyermekrajzokkal, jókívánságokkal. Jövőre visszavárjuk!

Az Őszbúcsúztatón minden kisgyermek megígérte Őszanyónak, hogy gondoskodni fog a nálunk telelő madárkákról. Miután beköszöntött a téli évszak és megkezdődött az Adventi időszak, az óvoda udvarán felállítottuk a hatalmas Adventi koszorút, ami nem csak a közelgő ünnepet jelzi. Különféle madáreleségekkel feldíszítve kedveskedünk általa a madaraknak karácsonyra.

Minden csoport egyénileg készített a madárkáknak ehető ajándékokat. Különböző magvakkal, gyümölcsökkel, zsírdús kalóriabombákkal ajándékoztuk meg őket, amiket együtt készítettünk el a gyererkekkel.

Az előre megbeszélt időpontban  az udvaron az Adventi koszorú körül összegyűltünk, körbe álltuk majd miután minden csoport felakasztgatta az ehető díszeket, akkor közös éneklésbe kezdtünk. Néhány ünnepi dalt énekeltünk el, amit Betti néni gitározása még ünnepibbé és hangulatosabbá varázsolt.
 
                                      BOLDOG KARÁCSONYT MADÁRKÁK!

Az idei évre már lezárult Őszanyó munkája, de mielőtt pihenőre tért volna, elküldte óvodánkba kedves, kis segítőjét Zöld Tündérkét.
Zöld Tündérke meglátogatta minden kis Zöldszíves óvodásunkat, hogy megbízza őket a madáretetés feladatával, átadja a gyerekeknek Őszanyó üdvözletét, illetve, hogy meghívja őket az Őszbúcsúztatóra. 

Az Őszbúcsúztató 2021. november 26-án, illetve 29-én került megrendezésre a Környezeti Munkaközösség szervezésében. 
Az óvodai csoportok időbeosztás szerint érkeztek a tornaterembe, ahol játékos formában eleveníthették fel az őszről szerzett ismereteiket. 

A közös játékot, közös éneklés, mondókázás előzte meg, ami Őszanyót is nagy melegséggel töltötte el. A gyerekek teljesen elvarázsolódtak, kíváncsian, csillogó szemekkel hallgatták Őszanyót, s alig várták, hogy játszhassanak vele egy jót. 
Sok-sok játék várt a gyerekekre.

Itt maradt, a „Madárkórházban lábadozó” fecskét, és gólyát kellett útnak indítaniuk.
Eledelt kellett gyűjteniük a mókusoknak.
Gesztenyék közé keveredett makkokat, mogyorókat ki kellett válogatniuk, majd eljuttatniuk a tölgyfák odúiba. 
Diót gyűjtöttek, raktak el a kamrába.
„Faleveleket festettek be” ~ „Megismerkedtek Őszanyó legkedvesebb munkájával”.
Közösen kellett „lerázniuk, lefújniuk” a faleveleket az utolsó fáról.
„Sim-sum, fúj a szél,
Ez a kis fa jaj de fél.
Minden ága megremeg,
a levele lepereg.
Ej, haj, semmi baj,
újra zöldül majd a gally.”

Majd végül segíteniük kellett Őszanyónak a lehullott falevelek összegyűjtésében. 
A falevelek gyűjtése közben közösen táncoltak a gyerekek, óvó nénik, és Őszanyó.
A sok színvonalas, ötletes játék után elbúcsúztunk Őszanyótól, s alig várjuk már, hogy jövőre újra eljöjjön hozzánk.
Az év további munkáját továbbadta nagybátyjának, Télapónak. 

AMegrendeztük a Hétszínvirág Óvoda történetének első sütivásárát, Gál Tímea mestercukrász jóvoltából, Szilveszter Rozália segítségével. Az eseményen részt vett Dunaharaszti apraja-nagyja. Forró csokival, teával és rengeteg varázslatos süteménnyel vártuk az érdeklődőket. Az ízkavalkádhoz a csoportok is hozzájárultak édes és sós süteményekkel. Köszönjük a szülők munkáját, akik az árusításban segítettek: Teremi Zsuzsa, Beke Barbara, Layer Enikő, Deák Éva, Szabó Zsuzsanna, Fodor Titanilla, Wágnerné Majsa Alexa, Nagyné Zsigmond Zsuzsanna, Egri Eszter, Cserkó Dóra, BAttyán Nóra, Szabó Ágnes, Lerner Dóra, Verovszki Zsuzsanna, Tvrál Éva, Szűcs Edit, Deák Éva, Erdődi Tímea, Zuch Herta, Feka Georgina, Ocenas Tímea, Kozári Annamária. 

A jótékonysági sütivásár teljes bevétele: 780.190.- lett. A tombolára felajánlott zöld szíves pisztácia torta is kisorsolásra került, melyet a nyertes még az nap meg is kapott. 
Mindenkinek köszönjük a közreműködést és a segítséget, egy igazán édes délelőttöt tölthettünk el együtt. 
Fogadják szeretettel a képes beszámolót, reméljük visszaadja a nap hangulatát. 

Van olyan, akinél gyakran előfordul, hogy egy dallam benne ragad a fülében. Ugye, ismerős? Kisgyermekes családoknál és óvodai csoportszobákban, november elején a „Száz liba egy sorba…” kezdetű dalocska ragad a fülekbe, felcsendül újra és újra, megunhatatlanul. Így történik ez a Hétszínben is, sok más magyar és német nyelvű dal és vers mellett, melyeket a Márton napra való készülődés közben dúdolgatnak, mondogatnak a gyerekek.
            Az óvodánkban ez idő tájt mindenki Szent Mártont keresi, a német nemzetiségi csoportok útnak indulnak lámpásaikkal, minden csoportnál megállnak, Márton históriájáról mesélnek, és német nyelven énekelnek. Felelevenednek a népszokások, hiedelmek, közmondások. Előkerülnek a libás társasjátékok, Márton legendáját ábrázoló képek, a befőttes üvegek, melyekből minden évben Dezső bácsi varázsol lámpásokat a csoportok számára és az egész óvoda megtelik várakozással, kíváncsisággal a felvonulást illetően.
            Talán a lámpások díszítése a legnagyobb öröm ilyenkor minden gyerek számára, hisz nagy dolog, hogy a saját lámpásával vonulhat majd a holdfényes, varázslatos estén. A lámpásaikból ragyogó fény pedig a jó cselekedetek, a jószívűség jelképe. Ezt a régi hagyományt minden évben feleleveníti a Német Ifjúsági Hagyományőrző Egyesület Dunaharasztin, melyen idén is rengeteg család vett részt. A Hősök teréről a piactérre vonult át a menet, ahol forró tea és kalács várt mindenkit. Az eseményt a Márton napi tűz meggyújtása zárta, mely minden jelenlévőre nagy hatással volt, hiszen a pattogó fa illata, a tűz csodálatos látványa minden embert elbűvöl. A legjobban a gyerekek szeme csillogott, öröm volt látni a kipirult, megigézett arcocskákat. Bízunk benne, hogy jövőre is ilyen nagy közösségben élhetjük át ezt az eseményt.
 

Október 25-én nevelés nélküli nap volt intézményünkben. A kicsik ugyan nem jöttek óvodába, de a felnőttek bizony egész nap dolgoztak, tanultak, okosodtak. Pedagógiai programunk alapját a környezeti nevelés képezi, amit szeretnénk minél magasabb színvonalon, jobb módszerekkel, változatosan a mindennapokban megjeleníteni-átadni a gyermekek számára.
Ezen a napon a környezeti munkacsoport egy egésznapos interaktív programmal készült az óvónénik részére. Ez idő alatt a munkánkat segítők finomabbnál finomabb ételeket készítettek. Az ételkészítés nagyon egyszerű feladatnak tűnik, de nem a Hétszínvirág óvodában... J A csapatválasztás után mindenki kihúzta, hogy milyen ételt kell készítenie. Az kihúzott ételek alapanyagainak beszerzése ügyességi feladat is volt egyben, melynek főszereplője egy fakanál és dió volt. A nehézségek ellenére minden csapat sikeresen teljesítette a küldetést. Délben már ellenállhatatlan illatok terjengtek az aulában és a hátsó udvaron. A tálalás sem volt hétköznapi, hiszen minden csapat saját kézzel készített egyedi ruhát viselt és a kínált ételekhez verssel, mondókával vagy éppen egy szöveges ismertetővel csináltak nagy kedvet. Közben az óvónénik, fejlesztő pedagógusok és a pedagógiai asszisztensek természet sarkokat alkottak, védenc fát látogattak és víztisztaságot mértek. A sok tanulás és finom ebéd után egy igazi csapatépítő tánc következett.
Ezen a napon mindenki jól érezte magát, sok hasznos információ hangzott el, ötletek cseréltek gazdát. Úgy érezzük, hogy sikerült egy olyan napot szerveznünk, ami szakmailag és érzelmileg is igen gazdag volt.
 

A tavalyi év sikerein és örömén felbuzdulva idén ismét megnyitott a Hétszínvirág Óvoda piaca, természetesen Dunaharaszti hagyományainak megfelelően szerdai napon.
A korábbi évhez képest idén a középső és kiscsoportosok is részt vehettek az életkoruknak megfelelő módon a mulatságban.
A szülők minden csoportba hoztak zöldségeket és gyümölcsöket és a téma feldolgozása már hétfőn megkezdődött.

A kicsik válogatták, megnevezték, ismerkedtek, a középső csoportosok már kis pénztárcával és termésekből varázsolt játékpénzekkel készültek a piacra.
A nagyok családokat alakítottak, együtt készítettek bevásárló listákat, pénzt és pénztárcákat. Közben énekeltek, táncoltak, verset mondtak meséltek, minden a piacról, őszről, zöldségekről, gyümölcsökről szólt. A csoportszobákban komoly számlálás, válogatás, csoportosítás zajlott, minden lehetőséget kihasználtunk az ismeretek játékos elsajátításához.
Végre elérkezett a várva várt nap.
A kicsik a csoportszobájuk biztonságában piacoztak, kis kosárkáik szépen megteltek a vásárlás során.

A középső csoportosok a saját udvarukon még óvónénivel „vásároltak”, ők már megnézték a többi csoport standját is, együtt válogattak.

A nagyok a sárga, narancssárga, zöld és kék csoport teraszán önállóan mozoghattak.
A teraszokon megjelentek a zöldséges gyümölcsös standok és a kendős árusok /dadusnénik/. Az újonnan alakult családok /kis csapatok/ elindultak, hogy beszerezzék a bevásárló listán szereplő alapanyagokat. Fizettek, beszélgettek, válogattak, számoltak, a hiányzó darabokat máshol vásárolták meg.

Akik elkészültek azok lerakták kosaraikat és egy nagyot szaladgálva pihenték ki a vásárlás fáradalmait.
A hét hátralévő napjain az óvoda megtelt illatokkal. A „megvásárolt” áruból ecetes saláta, gyümölcssaláta, almáspite, sült tök és még megannyi finomság készült.
Köszönjük a Szülők támogatását, az élményt ízekben és fényképekben őrizzük meg!
 

Régi Zöld Szíves hagyomány óvodánkban, hogy visszahívjuk elballagott óvodásainkat és családjukat egy csodás őszi napon és együtt töltünk néhány kellemes órát a természetben. Túrázunk, beszélgetünk a Dunaharaszti és Taksony határában fekvő Kálvária Kápolna környéki erdőben.

Programunkhoz egy kellemes, októberi, szombati napot választottunk. Szerencsénkre az idő gyönyörű volt és az őszi erdő is kezdte megmutatni szépségeit. Ebéd után találkoztunk a Mustang lovasklub parkolójában. Nagy volt az öröm, hiszen rég nem láttuk egymást a gyerekekkel. Mi óvónénik igyekeztük befogadni a sok-sok iskolás élményt, elért eredményeket és a határtalan „de jó újra látni egymást” ölelés érzését.
A híd alatt biztonságban áthaladva a gyerekek azonnal diktálni kezdték a tempót. Út közben feladatunk volt képekről felismerni néhány itt is honos cserjét és növényt, mint pl.: sóskaborbolya, galagonya, vesszős fagyal, csíkos kecskerágó.
Egy erdei fenyőkkel teli kis tisztáson volt a következő megállónk, ahol a lehullott fenyőtobozokból gyűjtöttük ki a magokat, mint a mókusok. A legtöbbet gyűjtő kismókust Magda néni megdícsérte.
Egy aprócska kitérővel egy meredek partszakazhoz értünk, itt Luca néni mesélt nekünk arról, hogy mikor és milyen célból készült el ez a 22km hosszú, nagyon szép, bár mesterségesen kialakított Duna-Tisza vonalát összekötő csatorna.
Az „aknás tisztáson” meg kellett keresnünk az egyetlen kocsányos tölgyfát, melynek tövében Olgi nénitől feladatot is kaptunk: 10 db makkot kellett gyűjtenünk, azt, hogy miért, csak később tudtuk meg. Az izgalmakat fokozta, hogy út közben fémkeresőkkel is találkoztunk.
Utunk felénél, az erdős tisztáson a kis mókusoknak el kellett rejteniük a korábban összegyűjtött makkocskákat, de feladatunk ezzel nem ért véget, meg is kellett őket találnunk, ami nem volt könnyű, de a gyerekek ráébredtek, miért is mondják a mókusokról, hogy tudnak fát ültetni. Hiszen az elrejtett, és meg nem talált makkocskákból évek alatt gyönyörű tölgyfák sarjadnak az erdő különböző részein. Az erdőnek és lakóinak emlékül, Edina nénivel közösen egy termésmandalát is készítettünk. A gyerekeknek itt volt lehetőségük egy kis szaladgálásra, játékra rég nem látott társaikkal.
Na de kik laknak a titokzatos lyukakban? Visszafelé vezető úton Olgi néni megmutatta nekünk és mesélt az itt elterülő homokbuckák lakóiról, a csodálatos színekben pompázó, védett Gyurgyalagokról, akik már augusztusban útra keltek, mert a telet a messzi Afrikában töltik.
A Kálvária Kápolna dombon hallottunk még olyan védett növényekről, mint pl.: az árvalányhaj, homoki kikerics, homoki nőszirom, melyeknek megóvásában és védelmében óvodánk is nagy szerepet vállal a Cserjementesítési akció keretein belül.
Itt csodáltuk meg az út közben gyűjtögetett emlékképeinket. Majd lassan elbúcsúztunk a természeti értékeinket védő Zöld Szíves gyerekektől, a családoktól. Ez a csodálatos szelíd természetjárás igazi kikapcsolódást, feltöltődést, és örömet okozott mindannyiunknak!

Városunk határában elterülő erdőnk „bejáratánál” található a Kápolna-domb, ami helyi természetvédelmi jelentőséggel bír az itt élő homoki gyepet kedvelő védett, vagy fokozottan védett virágok miatt. Az arra járók táblákon is olvashatják: itt védett virágok élnek. Az élőhely zavartalan volt több évtizeden keresztül, de sajnos - egy nem szakszerű tereprendezés miatt - 2011-ben felborult az élővilág egyensúlya, és a túlnyomórészt invazív cserjék vették át az uralmat a domboldalon. Ez azonban azzal járt volna, hogy az itt őshonos homoki gyep megszűnik, a csak benne élő virágok eltűnnek, köztük a védett pusztai meténg, a szártalan csüdfű, homoki nőszirom, a fokozottan védett csikófark és a homoki kikerics is. Ezenkívül még legalább 50 faj példányait lehet itt megtalálni, a sokféleség pedig már önmagában is érték.

Dr. Sziráki György a Természettudományi Múzeum nyugalmazott főmuzeológusa, Dunaharaszti természeti értékeinek számon tartója, ismerője hívta fel figyelmünket a Kápolna-dombot fenyegető veszélyre. 2012 júniusában a “zöldhatóság”, azaz a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség úgy rendelkezett, hogy a Kápolna-dombon a kápolna falától északra bármilyen tevékenység csak a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal egyeztetve végezhető. Ennek megfelelően a DINPI illetékeseivel egyetértésben kerültek meghatározásra a cserjementesítések időpontjai, és került kidolgozásra a megfelelő kíméletes és szakszerű eljárás. Ennek lényeges eleme, hogy a gyökerekig lehatoló felszívódó herbiciddel egyenként kell kezelni a vágásfelületeket. Fontos, hogy maga a gyep ne károsodjon. Ez az irtási mód nagyon aprólékos, lassú, nagy figyelmet, türelmet követelt tőlünk.

Az óvodánk Zöldszivesei közül pedagógusok, szülők kapcsolódtak be az önkéntes munkába. Már a kezdettekkor csatlakozott Vásárhelyi Gabriella a Kőrösi Csoma Sándor Általános iskola tanára, illetve az iskola felhívására néhány felsős diák is. Az első cserje vágása, természetvédelmi szempontból is szakszerű kezelése a területnek már 7 éve történt. Azóta minden évben felkeressük a területet, hogy a felújuló hajtásokat visszametsszük, illetve újabb területeket nyissunk meg, ezáltal segítsük a természet „gyeprekonstrukciós” folyamatát.

Idén május végén és most ősszel október 2-án több zöldszives óvónéni, szülők, Vásárhelyi Gabriella tanárnő, 2 Kőrösis diák és családja, 1 természet rajongó és – természetesen -  az akció vezetője Gyuri bácsi ismét kezébe vette a metszőollót, ágvágót, és sikerült egy újabb területet megtisztítanunk. A domboldal, hála a sok évi kitartó munkának még mindig élőhelye a Zöldszivesek védnöksége alatt álló virágoknak.
Szerencsére önkormányzatunk 2 éve megvásárolta a domboldal területét a mögötte található erdő egy részével, így most már biztosítva van vezetőink figyelme és támogatása is a terület védelme érdekében.
A munkának nincs vége, tavasszal folytatjuk!  Városunk lakóinak segítségét is szívesen fogadjuk!

„A védett növény- vagy állatfajokat elsősorban ritkaságuk, és nem különleges szépségük teszi értékké. Ha nem figyelünk rájuk, úgy a természetnek ezek az alkotásai örökre eltűnhetnek környékünkről, országunkból vagy akár a földünkről is A Kápolna-domb természeti értékei sok évszázad óta megvannak. Ahhoz, hogy ezek az értékek továbbra is megmaradjanak, nekünk, ma itt élő embereknek nem kell többet tennünk annál, mint, hogy megőrizzük ezt a területet a maga természetes állapotában.”
 Dr. Sziráki György
 

Október 4-én ünnepeltük az állatok világnapját.
Célunk, hogy az ember-állat barátságot megerősítsük gyermekeinkben és felhívjuk a figyelmet az együttélés fontosságára, az állatok védelmére, és a felelős állattartásra.

 Október első hete óvodánkban az állatokról, az állatokról szerzett ismeretekről, ismeretek bővítéséről, mélyítéséről szólt komplex tevékenységek során. Csoportszobáink ajtajaira különböző állatokat varázsoltunk a gyermekek aktív közreműködésével, melyhez a segítséget az óvónénik és a Varázsceruza munkaközössége adta.

Ezen a napon a gyermekek és dolgozók is állatmintás ruházatban voltak, a gyerekeknek ez nagyon tetszett és lelkesen nézegették kinek milyen állat fedezhető fel a ruháján.

 Nagycsoportosaink és nagyközépsőseink, a Rákóczi iskolába látogattak el, ahol a kisállat kiállítást tekinthették meg, amit nagy érdeklődéssel fogadtak.

A Mesebolt munkaközössége bábozással lepte meg óvodásainkat, melyeket a délelőtt folyamán adtak elő korcsoportonként.
A mesék, amelyeket láthattak a gyermekek:
Szutyejev: A három kiscica
Szutyejev: Az alma

Az állatok világnapja egy jó alkalom arra, hogy a gyermekek megtudják:
„A legnagyobb, legőszintébb szeretet az állatokban rejlik. Csak szeretni kell őket, és duplán kapjuk vissza azt.”
 

2021. szeptember 25-én került sor a Német Nemzetiségi Önkormányzat rendezésében az idei szüreti barkácsolós délelőttre, és szüreti felvonulásra.

Óvodánk a sváb tájháznál több színes kézműves tevékenységet kínált az érdeklődő családok számára, akik nagy számban jelentek meg a Zöldfa utcában.  Krepp papírból, só-liszt gyurmából, színes papírcsíkokból alkothattak szőlőfürtöket, madárijesztőt vághattak, ragaszthattak, illetve színes festékekkel és szivacsnyomdával  őszi kompozíciókat hozhattak létre. Közben az udvaron kipróbálhatták a szőlőpréselést, mustot kóstolhattak, valamint lovasszekéren utazhattak. Aki megéhezett friss zsíros kenyeret, pogácsát, csokit ehetett, szomját szörppel olthatta.

A délelőtt gyorsan elillant, majd délután a katolikus templomnál gyülekeztünk, ahol a gyermekek lovaskocsira szállhattak. A szüreti felvonulás vidám hangulatban ért a Tájházhoz, ahol a sárga csoportosok mutatták be német nemzetiségi táncukat. Az előadásokat nagy tapssal jutalmazta a nézősereg.

 Nagy örömünkre szolgált, hogy sok család részt vett a rendezvényen és így a közös élmények segítségével közelebb hozhattuk a német nemzetiségi népszokásokat hagyományokat.