Évről-évre megrendezésre kerül a német nemzetiségi hét óvodánkban, amely során különböző hagyományokkal, szokásokkal, ünnepekkel ismerkedhetnek meg a gyerekek játékokon keresztül, életkoruknak megfelelően. Idén az esküvő, lagzi köré építettük fel interaktív játszóházunkat. A sokszínű programsorozatot egy élő zenés táncházzal indítottuk, ahol a talpalávalót a Dunaharaszti Alapfokú Művészeti Iskola két tehetséges harmonikása Mátyás Huba Zádor és Bajó Márton biztosította. A gyerekek elsőnek megismerkedtek, meghallgatták a zenéket majd táncra perdültek. Mint tudjuk, régen is sok fáradtsággal, munkával járt egy esküvő megszervezése, amelyben a család minden tagjának megvolt a feladata. Így a készülődés jegyében a gyerekeknek
különböző feladatokat kellett elvégezniük az aulában berendezett állomásokon. Nagymosással gondoskodniuk kellett a tiszta, szép ruhákról, terítőkről. Nagy lavórban, mosószappannal ki kellett mosniuk és teregetniük a babaruhákat, kis törölközőket. Azért, hogy a lovak tudják húzni az kocsikat, patkolniuk kellett. Itt a kovácsok szerepébe bújhattak az ovisok. Az előre kivágott patkóformákat, parfatáblába apró szögekkel rögzítették. Az ünnepi ételekről sem szabadott megfeledkezni. Régen, mielőtt kisütötték a lakodalomra a kenyereket a kemencében, próbaként kalácsokat sütöttek. Sülés közben úgy tartották az asszonyok, ha azt kiabálják „ijuju, ijuju”, nagyobbra kel a kalács. Só-liszt gyurmából pereceket formáltak ovisaink, majd kisütötték a kemencében, miközben a megismert varázsigét skandálták. A korábban levágott disznó húsát is fel kellett dolgozni. Piros, főzött gyurma ledarálásával a hurka és kolbásztöltés rejtelmeibe lehetett betekintést nyerni. Miután puzzle játékon keresztül megismerkedtek a disznóból készült finomságokkal (sonka, kolbász, disznósajt, szalonna, szalámi, tepertő), fel kellett „füstölniük” ezeket. A deszkákból kivágott, élethű húsokat el kellett szállítaniuk kis szekerekkel a „füstölőbe” és fel kellett akasztaniuk. A zsírsütés sem maradhatott el. Bográcsban sütötték meg a tepertőt (fakockák). Miután végeztek az előkészületekkel, a gyerekek felvették az ünnepi ruhájukat, népviseletbe bújtak. A menyasszonyok fejére mirtuszkoszorú került. Felállt az esküvői menet. Elől a vőfély, melynek botjára minden csoport felkötötte a saját csoportszínét szimbolizáló szalagot. Őt követte az ifjú pár, a násznép, végül pedig a zenekar. Gyermekhangszerekkel zenéltek, míg szólt a „Zillertaler Hochzeitsmarsch”. Így indult el a menet a csoportszobákba, ahol már a
gyerekek által szépen megterített ünnepi asztal várta őket. A finom falatokról, kóstolóról Kutas Hentes gondoskodott. Töpörtyűvel, szalonnával, kolbásszal, disznósajttal járult hozzá az ízletes lakomához.. Desszertnek preckedlit sütöttek a gyerekek. Az ételek elfogyasztása után mulatozással zárták a napot a gyerekek. A Tájháztól kapott eszközökből egy kiállítást rendeztünk be. Itt egy gyönyörű korabeli népviseletben lévő menyasszonyt és vőlegényt is megtekinthettek a gyermekek és szüleik. A szülőktől kapott régi esküvői fotók is kiállításunkat gazdagították. 
Köszönjük Gerber Ferenc német nemzetiségi elnöknek, hogy támogatta a nemzetiségi hetünk megvalósítását!

A kiszebáb égetés régi, téltemető népszokás, mely a hiedelmek szerint elűz minden rosszaságot. Régiónként változó, hogy mikor, hol, hogyan tartják, a Hétszínvirág Óvodában azonban mindig téltemető, tavaszváró ünnep a gyermekek számára. Idén február 28-án, a tél utolsó napján küldtük hosszú álmára a hideget. A nagycsoportosaink már hetekkel ezelőtt elkezdték a kiszebáb készítését, mindenki tett hozzá valami apróságot. Minden csoport az esemény előtti napokban óvodapedagógusaikkal beszélgetett arról, melyek azok a rossz dolgok, félelmek, amelyeket szeretnének elűzni a téllel együtt. Ezeket lapra írták,
és rátették a kiszebábra. Szintén ünnepváró tevékenység volt a zajkeltő hangszerek alkotása is. Mind a 12 csoport más- más, ötletesebbnél ötletesebb hangszert készített, hogy hatásos legyen a tél elűzése, valamint a tavasz meghallja, hogy itt már mindenki nagyon várja. Minden csoport- a hangszerekkel együtt- körbeállta az udvaron a kiszebábot, elmondták külön-külön a mondókáikat, énekeiket, majd a kiszebáb a sok-sok elűzni való gondolattal együtt elégett (betartva a balesetvédelmi szabályokat).
Olyan jól sikerült ez a tavaszvárás, hogy másnaptól az időjárás is melegedni kezdett, egyre többet süt már a napocska is, igy jövőre is igyekszünk a kiszebáb égetésével igazi tavaszias időt varázsolni.

„Farsangoljunk együtt,
hogy nőjön a kedvünk.
Tapsolj kettőt pajtás,
járd a táncot, forgás.
Mutasd meg a jelmezed,
megmondom, hogy ki lehetsz!”

Minden csoport nagy izgalommal, jó kedvvel készülődött a farsang napjára, amit izgalmasabbnál, izgalmasabb csoportbéli és csoporton kívüli események előztek meg. Az aulában, valamint a tornateremben két héten keresztül mozgásos akadálypálya vártak az óvoda apraja-nagyját. Az mozgásos akadálypályát a Testnevelés Munkaközösség tagjai állították össze korosztálynak megfelelően. Mindezt az adott csoport óvodapedagógusa kiegészíthette, színesebbé tehette, valamint mesébe, történetbe illeszthette bele. Több csoportban az óvónők a farsangi időszakra egy projekthetet terveztek, hogy ezzel is színesítsék a februári hónap ezen szakaszát. Például volt, ahol a gyerekek és a felnőttek egy egész napot pizsamában töltöttek el, azaz óriási pizsamapartit tartottak sok-sok játékkal, tánccal, mókázással, mozizással egybekötve. Volt, ahol egy nap bohócnak öltözve, egy nap valamilyen állat jelmezben és egy nap pedig álarcban érkeztek a kicsik az óvodába. Február 13-án, csütörtökön elérkezett a várva várt nap, amikor is a gyermekek végre felölthették magukra jelmezüket és ha egy kicsit is, de aznap „egy más ember bőrébe bújhattak bele”. Ezen a napon a gyerekek nagy izgalommal érkeztek az óvodába, kíváncsisággal telve várták pajtásaikat, hogy megnézzék egymás jelmezét, hozzá tartózó kellékeiket, kiegészítőit, valamint megmutassák nekik sajátjukat is. Az óvoda már reggeltől gyerekkacagásoktól, hangos zenétől, mulatózástól volt hangos. A karneváli hangulatot még jobban fokozták a különböző zenés, táncos, ügyességi, gyorsasági játékok és csapatfeladatok, evő-, és ívóversenyek, amikkel a csoportban az óvónők készültek a gyerekek számára. Ebéd előtt még tovább fokozódott a hangulat, hiszen az óvoda csoportjai – a nagyok, valamint a középsősök az aulában, a kiscsoportosok pedig a tornateremben táncoltak, mulattak közösen egy jót. 
A farsangi hetet egy igazán jó hangulatú farsangi táncházzal zártuk le.

Mesehét alkalmából minden csoport két héten keresztül az általa választott mesével foglalatoskodott. Nap, mint nap a különböző játékok, tevékenységek, mozgásos feladatok, esetleg versek, mondókák és dalok úgy jelentek meg, hogy valamiképpen kapcsolódtak a választott mesékhez. A mesehét második hetében pedig kiállítást szerveztünk az aulában, ahol minden csoport a meséjéről készített alkotásait mutatta be. A kiállítást minden csoport végig nézte -reméljük Önök is- és rácsodálkoztak a különféle remekművekre a mesékről. Az irodalmi munkaközösség ebből az alkalomból minden korosztály részére más-más bábműsorral kedveskedett. Kiscsoportosoknak ’A kesztyű’ című mesét, középsősöknek ’A három kismalac’, nagy csoportosoknak pedig A só című mesét bábozták el pedagógusaink.

Az óvodánk karácsonyi pompát öltött advent első vasárnapjától. A csoporton belüli hangolódást segítették az adventi kalendáriumokba rejtett kedvességek, és minden héten meggyújtottuk az adventi koszorú gyertyáit. A várakozást az utolsó héten megrendezett óvodai karácsony koronázta meg. Ennek keretein belül az egész óvoda összegyűlt az aulában, ahol az óvónénik karácsonyi dalokkal készültek a gyerekeknek. A meghitt közös éneklés alatt az Angyalkák minden csoportba elhozták a karácsonyi ajándékokat, amiket aztán nagy örömmel bontottak ki a gyerkőcök. Az óvodát bejárta a szeretet, a hála, és a mindennapokban is megszokott gyermekzsivaj és kacagás. A hét további része az új játékok kipróbálásával és az otthoni karácsonyra hangolódással telt.

Eljött újra a Mikulás a Hétszínvirág Óvodába, amit már nagyon vártak a gyerekek. Lelkesen készültek a Mikulás fogadására a csoportok versekkel, énekkel, rajzokkal. Már korán reggelútra kelt a Mikulás bácsi keresve a fényesre pucolt kiscipőket, a csillogó gyermek szempárokat. Csoportról csoportra járva várták a gyerekek a csilingelő hangot, a kopogást, ami jelezte számukra a Télapó megérkezését. Miután minden csoport énekkel, verssel vagy rajzzal köszöntötte a Mikulást, a gyerekek megkapták a díszes ajándékcsomagot. A bátrak elvették a csomagjukat és udvariasan meg is köszönték. A kicsoportosok közül volt, aki távolabbról, de ugyanolyan örömmel fogadta az ajándékot (kifesthető textil szatyrot, gyümölcslevet és egy kis csokit).

A képek is mutatják a remekül sikerült Télapó ünnepét.

Adventi hagyományaink első rendezvénye a barkácsdélután. Erre az alkalomra a szülőket hívjuk meg egy közös tevékenységre. Jókedvű beszélgetés és halk karácsonyi zene segítette a hangolódást a közelgő ünnepekre. Finom kekszek, sütemények és forró "ovistea" mellett az aulában berendezett asztaloknál készíthették el a szülők a családi asztalra szánt adventi koszorúkat, asztali díszeket, valamint az ajtóra akasztható kopogtatókat. Nagy örömünkre idén is érkezett néhány lelkes apuka, akik vadásztak a különleges díszekre és kreatív ötletekkel örvendeztették meg gyermekeiket. Színekből, csillágásból és fenyőillatból sem volt hiány. Csodálatos koszorúk és díszek készültek, melyekkel szebbé tehetik otthonukat, és a karácsony ünnepét.

Óvodánkról szinte már mindenki tudja, hogy elkötelezett Zöld Szíves és a Zöld óvodák közé tartozik madárbarát kertjével. Nálunk ez nem csak díszlet, hanem valóban a kismadarak kedvelt élő helye. Vándormadaraink felnevelték odúinkban kicsinyeiket és elrepültek. Az itt telelő madarakról pedig óvodásaink gondoskodnak. A madáretetés első állomása idén is a
madárkarácsonnyal kezdődött. Minden csoport a madarak kedvenc eleségeit tartalmazó, természetes díszeket hozott a hatalmas koszorúra. Volt, aki dísztököt töltött meg napraforgó magokkal, mások cinkegolyót, almát, sütőtököt helyezett fel az adventi koszorúként működő fenyőágakra. A gyermekek csengő hangjának kíséretében közösen gyújtottuk meg rajta az első adventi gyertyát, melyet a következő időszakban rendszeresen felkeresünk majd és amely fontos feladatot lát el Teadélutáni rendezvényünkön is.

Amikor beköszönt az november, minden kisgyermek izgatottan várja a Márton-napi készülődést. Nem volt ez másként idén sem. November első hetében már minden csoport erre a jeles alkalomra készülődött. Megismertük, felidéztük Szent Márton nem mindennapi történetét. Hiszen az ő élete mai napig példa lehet számunkra. Megtanulhatjuk tőle a jóság, segítőkészség és szerénység fontosságát. Persze nem feledkeztünk meg az áruló libákról sem, és az ehhez kapcsolódó magyar és német népszokásokról. Kukoricát morzsoltunk, libát tömtünk, libazsíros kenyeret és lámpást készítettünk. A német nemzetiségi csoportok gyermekei lámpásokkal és német dalokkal járták körbe az óvodai csoportokat. A hét fénypontjaként részt vettünk november 11-én, a városi ünnepségen is. Késő délután a Baktay téren gyülekeztünk az óvodánkba járó gyermekekkel és családjaikkal, majd lámpásokkal a kezünkben, énekelve kerestük Mártont és vonultunk el a Piac térig. Most már hagyomány, hogy a nemzetiségi önkormányzat forró teával, kaláccsal várja a felvonulókat. A meleg ital és finom kalács elfogyasztása után a hatalmas farakásnál gyülekeztünk, és izgatottan vártuk, hogy a lángok a magasba csapjanak. Öröm volt újra közösen csodálni a hatalmas, lobogó máglyát, amely nemcsak a végtagjainkat, hanem a szívünket is megmelengette.

Óvodánkban már hagyománnyá vált az Ovipiac. A csoportok a hét folyamán az őszi gyümölcsök és zöldségek témával foglalkoztak. A gyerekek nagy érdeklődéssel és kíváncsisággal készülődtek. Kosarakat hoztak, pénztárcákat, fizető eszközöket és bevásárló listát készítettek. Játszottak és játékos tevékenységeket folytattak a csoportszobákban. A kiscsoportosok a csoportszobában játszottak és ismerkedtek a piaccal az óvónénik segítségével. A középsősök és a nagycsoportosok már bővebb
ismeretek tudásával készülődtek. A csoportszobákban komoly válogatás, számlálás, és csoportosítás zajlott, minden lehetőséget kihasználtak az ismeretek játékos elsajátítására. A nagycsoportosok családokat alkottak, és a bevásárló listákkal indultak el az ovipiacra, amely a csoportok teraszain nyitotta meg kapuit. A piacot a szülők által beszerzett zöldségek és gyümölcsök alkották. A piaci portékákat a dadus nénik árulták, melyeket a gyerekek megvásároltak. Itt a gyerekek gyakorolhatták a köszönési szokásokat, az udvariassági szabályokat, szokásokat. Lehetőség
nyílt a tapasztalatszerzés mellett, a szociális készségek alakítására is. A megvásárolt zöldség és gyümölcsöket másnap a gyerekek az óvónénik segítségével dolgozhatták fel a csoportokban.
Sültek a sütemények, a tökök, készült a zöldségleves és a gyümölcssaláta. A befőttes üvegekben illatozott a finom vegyes savanyúság. Az óvoda légterét ellepték a finomabbnál finomabb illatok.
Köszönjük a Szülők segítő támogatását, nélkülük ez nem valósulhatott volna meg!

Hagyományainkhoz híven idén ismét meghívtuk az idén elballagott volt Hétszínvirág Óvodás gyermekeinket felidéztük az Indián tábort, és újból bejárjuk a Kápolna-dombi kiserdőt. 
A meghívókat időben elküldtük és szerencsére nagyon sokan eljöttek.
Nagy volt a találkozás öröme, a családok és óvónénik egyaránt örültek a viszontlátásnak. 
Miután elindultunk a gyerekek folyamatosan felidézték a táborban tanultakat, emlékeztek a növényekre, az útvonalra. Ismerkedtek az erdő növényeivel, állataival, miközben folyamatosan hallgattuk az élménybeszámolókat régi és új emlékekről.
 
Jókedvű, kötetlen délelőttöt töltöttünk együtt és végre megölelgethettük volt ovisainkat.

Október első hete óvodánkban az állatokról, az állatokról szerzett ismeretekről, ismeretek bővítéséről, mélyítéséről szólt komplex tevékenységek során. A csoportszoba ajtók mindenféle állattá változtak a hétre. Ezen a napon a gyermekek és dolgozók is állatmintás ruhában voltak. 
A nagy csoportosok és nagy középső csoportosok, a Rákóczi iskolába látogattak el, ahol a kisállat kiállítást tekinthették meg, amit nagy érdeklődéssel fogadtak. 
Az állatok világnapja egy jó alkalom arra, hogy a gyermekek megtudják: 
Fontos, hogy ne csak ezen a napon gondoljunk az állatokra, hanem minden nap úgy éljünk, hogy odafigyelünk rájuk.
Boldog állatok világszülinapját!

Az oviolimpiát idén két napon tartottuk meg. Az első napon a középső csoportosok vettek részt, a vonatos udvaron, a lila és piros csoportosok pedig a nagyudvaron mérték össze tudásukat. A második napon a zöld, világoszöld és a sárga csoportosok váltak olimpikonokká és versengtek a bajnoki címért. Különböző ügyességi, gyorsasági és erőnléti feladatok váltották egymást, a gyerekek életkorának megfelelően.

A középsősök akadálypályákon szökdeltek, összekapaszkodva futottak, többféle labdás- és futógyakorlatokban próbálhatták ki ügyességüket. A „tüzes labda” során nemcsak egyre több labdát kellett adogatniuk, hanem irányváltoztatást is végre kellett hajtaniuk, ami komoly kihívás ennek a korosztálynak, de megcsinálták! Az óvónénik figyeltek arra, hogy minden feladatot a gyerekek terhelhetőségének megfelelő mennyiségben ismételjék meg.

A nagyokat már komolyabb kihívások várták. Végigfutottak a gátfutó pályán és nagyon ügyesen vették az akadályokat. A bátorságukat a nagy mászókán tették próbára, ahol kiválaszthatták, hogy függeszkedve, vagy végig mászva oldják meg a feladatot. Az erejüket a homokozóban kialakított „tatamin” próbálták ki, az nyert, aki el tudta tolni a másikat. Ezeken túl voltak még gyorsasági és koncentrációt igénylő feladatok is. A délelőtt végére minden kis olimpikon boldogan és tele sikerélménnyel ment ebédelni, hiszen mindannyian kiállták a próbát és olimpiai bajnokká válhattak.

Az idei évben is megszervezte a Német Nemzetiségi Önkormányzat a szüreti felvonulást és a német Nemzetiségi Tájházban a szüreti barkács délelőttöt A szüreti felvonuláson a hagyományoknak megfelelően a nagycsoportosaink a piros csoportosok vettek volna részt és táncoltak volna, de sajnos a rossz idő miatt ez a program elmaradt. A gyerekek az oviban sokat készültek és táncukat azért a többi csoportnak örömmel mutatták meg.

A szüreti barkácsoláson úgy, mint minden évben nagy létszámmal vettünk részt. Lehetett vágni, ragasztani, gyurmázni. A családok a rossz idő ellenére is sokan eljöttek. A gyerekek szőlőt préseltek, mustot kóstoltak, az udvaron táncolhattak. Aki ügyes volt csokit kapott ajándékba. Közben a gyerekek megcsodálták a tájházban a korhű szerszámokat, tárgyakat. A zsíros kenyér, forró tea, must és a kiváló hangulat feledtette mindannyiunkkal a rossz időt.

A szülők örömmel barkácsoltak a gyerekekkel, miközben volt idő nyugodtan leülni beszélgetni, egymásra figyelni.

Nagyon fontosak ezek az összejövetelek, hogy a nemzetiségi hagyományokat

megismertessük, továbbadjuk, életben tartsuk, miközben élményekkel teli délelőttöt tölthetünk együtt kicsikkel és nagyokkal.