Óvodánk programjai
Oviolimpia
Az eddigi években óvodánk tornatermét használtuk a program lebonyolítására, idén viszont a hatalmas udvarunkat kihasználva, a friss levegőn tudta a mozgásos feladatokat végrehajtani óvodánk apraja-nagyja.
A kiscsoportosok ezen a programon még olyan szinten vettek részt, hogy saját udvarrészükön együtt mozogtak az óvó nénijeikkel, ezzel is tovább mélyítve a beszoktatás folyamatát.
A középsős korosztály is a saját udvarrészét használta a játékos feladatok elvégzésére. Mókás gimnasztikai feladatok után egy komplex ugróiskolát próbálhattak ki, melyet az óvó nénik rajzoltak fel a járdára. Haladtak tyúklépésben, csigavonalban, óriáslépésben, ugrálva és a pálya végén egy nagy ugrással a napocskához is felugorhattak. Folytatásként akadálypályán gyakorolhatták, hogy milyen ügyesen tudnak futni, ugrani.
A nagycsoportos gyerekek szintén a saját udvarrészükön, a nagyudvaron töltötték a délelőttöt. Egy kreatív ugróiskolával kezdték az akadálypálya teljesítését, majd rollerre pattanva száguldottak az udvaron. A délelőtt során bújtak, másztak, kúsztak, futottak és csupa-csupa olyan játékot játszottak, amit már nagycsoportosokhoz mérten, minden nagycsoportos élvezettel végzett.
A jól sikerült délelőttről az alábbi fotók árulkodnak.
Állatok Világnapja – Október 4.
Óvodánkban feladatul tűztük ki azon értékek, ismeretek, magatartásformák és életviteli szokások közvetítését, melyek felkészítik cseperedő gyermekeinket arra, hogyan óvhatják meg természetes, épített és társas-társadalmi környezetünket.
A környezetismereti nevelés sikere elsősorban a gyermekeket nevelők hozzáállásán, attitűdjén, nevelési módszerein múlik. Környezetünk megismerése kiemelt feladata az óvodánknak, ezért az ünnepi program célja az volt, hogy az ember és állat közötti barátságot erősítse, valamint felhívja a figyelmet az együttélés fontosságára és szabályaira. Ahogy a Zöld Szíves programunk is hangsúlyozza mindezeket.
A mi óvodánkban az Állatok világnapja kiemelt szerepet kap, ezen a héten a csoportok többféle képen ünnepeltek. Volt, ahol felnőttek gyerekek állatos pólóban érkeztek, volt ahol a csoport kisállatát csigáját ünnepelték, volt hol kedvenc plüssállataikat hozták be, vagy fotót az otthoni állatukról. Állatokról szóló mesével, versekkel és dalokkal kedveskedünk a gyermekeknek. Állatos fotókat, könyveket, videókat nézegetünk, mindezekbe bevonjuk a szülőket is. közös, illetve egyéni rajzokat, munkákat készítünk állatokhoz kapcsolódóan. Ennek keretében zajlik egész hetünk.
Minden csoport eldönthette, hogy ki milyen ajtódísszel, illetve faliújság dekorációval készül erre a napra, kiválaszthatta, mi a kedvenc állata, mit domborít ki (vadonélő, háziállat, kedvenc állat, védet…) A vizuális technikák közül is szabadon választhattak a csoportok. A közös alkotás öröme, az együttes élmény, az értékek kapták a fő hangsúlyt. Ezeket az alkotásokat, ajtódíszeket mindenki megnézhette a csoportjával, mint egy kiállítást. Nagyon szép és kreatív munkák születtek, tele tartalommal. méltó megemlékezés volt ez az Állatok Világnapján.
A csoportok az óvónénik bábelőadását hallgathatták meg az aulában az irodalmi munkaközösség tagjaitól, melyet nagy örömmel fogadtak. Pár fotóval illusztráltuk a gyermekeket alkotás közben, illetve a már elkészült munkákat a faliújságra kihelyezve.
Piac az óvodában
Idén a kialakult járványhelyzet ezt nem tette lehetővé, ezért elhoztuk a piacot az oviba.
A felkészülés hetében a gyerekek bevásárló listákat készítettek, zöldségeket, gyümölcsöket válogattak, csoportosítottak és belekezdtek a pénzgyártásba is.
A rengeteg gyümölcsöt és zöldséget, amit a szülők hoztak, négy teraszra kiraktuk és a csoportok megkezdték a kis bevásárló listáikkal a piaci vásárlást.
Játékosan megismerték a vásárlás szabályait, számláltak, válogattak, csoportosítottak és közben nagyon jól érezték magukat. A megvásárolt árut a következő héten dolgoztuk fel, salátát, savanyúságot készítettünk a gyerekekkel.
Márton nap
A Márton napi felvonulást minden évben városi szinten tartotta meg a város az óvodákkal összefogva. A vírushelyzet miatt ez most nem tudott így megvalósulni, de óvodánk nem szerette volna, ha gyermekeink nem vesznek részt ilyen élményben, így a felvonulást az óvoda udvarán szerveztük meg.
November elejétől folyamatosan beszélgettünk a Márton napi legendáról, megismerkedtünk Szent Márton püspök élettörténetével, a meséhez kötődő népszokásokkal, hiedelmekkel. Ezt a történetet a gyerekek szívesen eljátszották közösen a szabadfoglalkozások idejében is.
Fontos eleme volt a felkészülésnek az ünnephez kapcsolódó énekek gyakorlása, a libák elkészítése különböző technikákkal.
A gyerekekkel közösen készítjük el minden évben a saját lámpásaikat, így tettünk most is.
Csoportonként a kis lámpásokkal, Márton napi énekeket énekelve, közös séta alkalmával valósítottuk meg a felvonulásunkat.
Madárkarácsony
Fontosnak tartjuk, hogy az adás örömét is átéljék gyermekeink, megtapasztalják, hogy ők is aktívan részt vehetnek az ajándékozásban, szeretetüket így is kifejezhetik a természet felé.
A téli madárvédelem ebben az időszakban veszi kezdetét, így lehetőség nyílik az ajándékozás és a természetvédelem összekapcsolására. Minden csoport, az ovi közös nagy adventi koszorújára díszítés gyanánt, madáreleségekből készít kreatív díszeket a gyerekekkel együtt.
Az udvaron mindenki elhelyezi a koszorún az ehető díszeket, majd miután körbeálltuk, sor kerül az első gyertya meggyújtására.
Az ünnepi dalok gitárkísérettel csendülnek fel, együtt énekel az egész ovi! Különleges élmény ez a gyerekeknek, az összetartozás, az emelkedettság szinte kézzelfogható atmoszférájában. Így emeljük be a szeretet ünnepének ünneplésébe a természet szeretetének fontosságát is.
Mikulásvárás
November végén elkezdtük díszíteni az óvodánkat. Az aulába egy papírból készült kandalló is kerül ilyenkor, emellett kidíszítettük a folyosókat, öltözőket. A gyerekeket is bevonva pedig a csoportszobákat, a szobák ablakait is az ünnephez méltó ruhába öltöztettük.
A gyerekek - életkoruknak megfelelően - különféle alkotásokkal díszítették a faliújságokat, szorgalmasan festették, színezték a Mikulás csizmáját, hajtogatták, sodorták a szakállát, rénszarvasokat ragasztottak, aranydiót készítettek, hófehér papírból láncot fűztek, nagy örömmel, lelkesen tevékenykedtek. Mikulásos meséket, dalokat hallgattunk, sokat énekeltük közösen.
A Mikulás minden évben időt szakít arra, hogy meglátogassa személyesen is az óvodát. A szokatlan helyzet ellenére ezt az alkalmat legutóbb sem hagyta ki. A Covid-19 vírus ugyan rendhagyóvá tette ezt a napot, mert nem tudtuk a csoportszobákban hellyel kínálni a Mikulást, viszont helyette az ablakon bekopogva, integetve érkezett, nem kis meglepetést okozva ezzel. Az előre elkészített csomagokat az ablakon adta be, néhány kedves szóra is volt ideje, és meghallgatta a gyerekek verseit, énekeit és örömmel fogadta rajzaikat.
Minden csoport énekekkel, verssel, mondókával készült a Mikulás köszöntésére, sok rajz született, amit a gyerekek kedvességből, ajándékba készítettek neki, látogatását ezzel megköszönve. A nevető arcok, csillogó szemek ilyenkor arról árulkodnak, mennyire nagy élmény volt ez a gyerekek számára.
Karácsony
A közös karácsonyt rendszerint az aulában szoktuk megszervezni, minden csoport részvételével. Most azonban erre nem volt lehetőségünk. Így a Madárkarácsonyhoz hasonlóan a nagy udvaron gyülekeztünk december 15-én délelőtt a szépen feldíszített hatalmas karácsonyfánknál.
Amikor összegyűlt mind a 12 csoport, az óvó nénik kórusba rendeződtek, csillagszórót gyújtottunk és egy kis karácsonyi koncerttel leptük meg a gyermekeket. Felcsendült többek között „Gryllus Vilmos Karácsonyi Angyalok” című dala, a „Három királyok”, illetve a nagy kedvenc a „Kiskarácsony, Nagykarácsony” is. Az óvó néniket Betti néni kísérte gitáron. Végezetül pedig a gyermekek és az óvoda minden dolgozója is bekapcsolódtak a közös éneklésbe.
Miután az utolsó csillagszóró is elaludt és hatalmas „Boldog Karácsonyt!” kívánással elköszöntünk egymástól, mind a 12 csoport elindult, hogy a saját csoportszobájában is meglesse az „angyalok munkáját”.
Mese hét
Az állomásoknál különböző mozgásos feladatokat hajthattak végre a gyerekek, meseelemekkel tarkítva, életkori sajátosságaikhoz igazítva.
A Mesebolt Irodalmi Munkaközösségünk csupán a tornaszerekkel végzett mozgásos feladatokat „öltöztette fel”mesebeli elemekkel, a mese feldolgozását a többi óvónőre bízta. A hétpróbás meseösvény teret adott minden csoportnak a képzelőerő, fantázia szabadjára engedéséhez. Minden óvodapedagógus a csoportok igényeihez igazítva, a gyerekek kedvenc meséjére alapozva építhette fel, dolgozhatta fel a mozgásos feladatokat.
Voltak olyan csoportok, akik egy konkrét mesén belül kalandoztak, egyesek pedig több meséből összeválogatott helyszínt, szereplőket képzeltek maguk elé.
Az aranykapu átlépésével kezdődött a kaland. A kicsik hármat fordulhattak, a nagyok pedig csak találóskérdések, furfangos kérdések megválaszolásával mehettek tovább az erdőben. Lépőköveken egyensúlyozva átkelhettek a bűvös hídon. Ezután a zsámolyokból épített toronyból csodálhatták meg a kilátást. Megkereshették az aranyköveket, amit a kosárba, azaz kincsesládába gyűjthettek össze. A szivárványernyőből kialakított halastóból kihorgászhatták az aranyhalat, akinek különböző kívánságait teljesítették. Viselhették a királyi koronát, palástot, változatos játékok keretében. Végül a trambulinon ugrálhattak, az „itt a vége, ugorj véle” jelmondatra. Jutalmul táncolhattak, mulatozhattak kedvenc zenéikre.
Minden csoport egy oklevélben részesült a varázsösvény sikeres teljesítéséért.
A gyermekek örömmel, bátran, a felfedezés igényével mentek végig a pályán.
„Itt a farsang áll a bál, keringőzik a kanál.Csárdást jár a habverő, bokázik a máktörő.”
Az idei farsangi időszak a járványügyi helyzetre való tekintettel, a korábbi évekhez képest máshogy valósult meg óvodánkban.
Hétfőn és kedden életkor és időbeosztás szerint Farsangi Kalandra invitáltak bennünket – a kicsiket az aulába, a nagyokat pedig a tornaterembe.
Így szólt a kalandra való felhívás: „Menjünk medvét keresni!”
A gyerekeknek egy akadálypályát kellett teljesíteniük.
Először egy hídon kellett átjutniuk, ami egy sűrű erdőhöz vezetett.
E sűrű erdő végén egy cuppogós mocsár várta őket –
„Menjünk át rajta! – hangzott!
S a mocsárból kiérve egy barlang tárult a szemük elé – „cssss!”
Halkan lopakodjunk be, nehogy felébresszük a medvét!”
A barlangból kijutva egy közös játékkal zártuk a mi kis farsangi kalandtúránkat.
Mindeközben zenék, énekek, mondókák hallatszottak a csoportszobákból.
A gyerekek szívesen gyakorolták a különböző tánclépéseket is, mire elérkezett a várva várt nap.
Szerdán a gyerekek izgatottan érkeztek az óvodába. Alig várták, hogy végre felvehessék az általuk választott jelmezt, illetve, hogy más „bőrébe” bújhassanak.
A gyermekek a farsangi felvonulás során egymás jelmezét is csodálhatták.
Ezt követően kezdődött csak az igazi mulatság.
Az óvó nénik a tánc és mulatozás mellett különböző játékokat találtak ki a gyerekeknek.
Néhányat említve: lufi tánc, szörpivó verseny, csoki evőverseny, ügyességi verseny, sorverseny, székfoglaló.
A mulatozás itt nem ért véget, hiszen csütörtökön és pénteken egy közös táncházzal zártuk le a Farsangi mulatságunkat, a farsangi hetünket.
A táncházra az aulában került sor.
Egyszerre két csoport volt kint az aulában, az aula két felén. Mindkét csoport a saját óvó nénijeikkel, dadus nénijükkel maradt. Az óvó nénik előre leegyeztették a zenéket, összeállították a táncrendet. A közösen kiválasztott zenére a gyerekek és óvó nénijeik közösen táncra is perdültek.
Nemzetiségi hét
Óvodásaink ebből az elővigyázatosságból semmit sem érzékeltek. Boldog kíváncsisággal vették birtokukba az aulát, ahol a német nemzetiségi hagyományokkal ismerkedhettek meg évszakokra lebontva.
Kisebb csoportokban játszhattak, az adott szokásra jellemző hangulatos, vidám tevékenységekkel.
A tavaszi Nagyszombati nagytakarítás kapcsán kétféle polcon kellett rendet rakni fénykép alapján (kicsiknek egyszerűbb, nagyoknak bonyolultabb), húsvéti sorozatot hozhattak létre nyulak és hímestojások felhasználásával.
Május hónap révén „májusfát állítottunk”, mely körül német nemzetiségi zenére táncoltunk, mely a ” tyúk-csapda”, „cipő-párválasztós” játék alatt is szólt.
Őszi hagyomány a szüret. Szőlőszemeket aszaltunk, gyöngyszemeket fűztünk hurkapálcára, majd valódi mazsolát csipegettünk.
Télen farönköt és szekeret húztunk, melyet a gyermekek hangos kacaja kísért. Asztaloknál a téli időszak hagyományainak fontos elemét rakhatták ki (Puzzle) különböző nehézségi fokban. Így lett látható a boszorkány, busó és Kisze-báb.
Kiszebáb égetés
Ezt a néphagyományt nálunk minden év február utolsó hetében (ha lehet, akkor a hónap utolsó napján) szoktuk megrendezni.
A felkészülés már hetekkel előtte megkezdődik. A kiszebábot mindenkor az aktuális nagycsoportosok készítik el közösen, de mégis csoportonként külön-külön. Feladatuk, hogy egy seprűből készítsék el a kiszebábot úgy, hogy – előzetes egyeztetés után – csoportról csoportra haladva mindenki díszít, öltöztet, alakít rajta saját elképzelése, kreativitása, ügyessége szerint. Miután elkészült a báb, kiállításra kerül az aulába 2-3 napra, ahol mindenki megcsodálhatja.
Ez a bábbal történő ismerkedés lényeges állomás a hagyományőrzés folyamatában, hiszen a kisebb csoportosoknak is fontos, hogy lássák, megismerjék a kiszebábot „testközelből”, ne legyenek félelmeik a téma kapcsán mielőtt elégetjük. Ilyenkor elmagyarázzuk, hogy ez egy bábu, nem élő. Bemutatjuk, hogy miből készült, esetleg jellemezzük a külsejét (vicces, csúnya, ijesztő stb..) , valamint az oldalán elhelyezett papírtáskába minden csoport beleteszi azt a listát, amire az óvó nénijeikkel felsorolták azt a sok rossz dolgot, élményt, kellemetlenséget, érzelmet, amiről azt szeretnék, hogy ne legyen vagy érjen véget a téllel együtt.
A programra történő felkészülés része továbbá, hogy minden csoportban a gyerekek készítenek maguknak egy hangkeltő eszközt, aminek segítségével hangosabban tudjuk elűzni, elkergetni a telet a kiszebáb égetésekor, valamint télűző, tavaszváró rigmusokat, mondókákat is tanulnak mellé.
A gyerekek a programot nagy izgalommal várják mindig. Ilyenkor az óvoda udvarán egy talicskába állítjuk a kiszebábot, amit jó nagy körbe az összes csoport körbe áll. Mielőtt meggyújtanánk a kiszebábot. Ekkor minden csoport egyenként bemutatja és megszólaltatja hangszerét a tanult rigmusokkal együtt, jó hangosan, hogy mindenki hallja!
Aztán végre elkezdődik a bábégetés! Na ekkor hág tetőpontjára az esemény! Ugyanis, amíg el nem ég a báb, addig kicsik és nagyok, gyerekek és felnőttek egyszerre kiabálva a tanult versikékkel űzik a telet, miközben csörgetik-zörgetik hangszerüket.
Amikor a báb elégett, a talicska mellé készített vízzel teli öntöző kannákkal eloltjuk a füstölgő maradványokat és időjárás ide vagy oda, de számunkra innentől megkezdődik a tavasz.
Tavaszi hangverseny
Mint minden évben idén is a zenei munkaközösség szervezésében került megrendezésre a tavaszi hangverseny. Évről évre bővítjük közös kis dalkészletünket. A nagycsoportosok már sok-sok dalt tanulhattak meg az évek során, amelyeket összegyűlve a pedagógusok hangszeres kíséretével együtt elénekelünk. Mindig nagyon jó hangulatban, vidáman teltek ezek az ünnepségek, örültek kicsik és nagyok is, hogy együtt énekelhetünk, táncolhatunk.
Idén kicsit másképpen történt, három részre felosztva, korcsoportonként, ki-ki a saját udvarrészén találkozott társaival, ahol énekes játékokkal összekötve, táncoltunk, énekeltünk.
Már hagyományként ezzel a kis ünnepséggel köszöntjük a tavaszt, hiszen túl a farsangon és a kiszebáb égetésen elbúcsúztattuk a telet, a hideget és már nagyon várjuk, hogy megérkezzen hozzánk a tavasz, vele együtt pedig a költöző madarainkat is várjuk vissza.
Az ünnepséghez már mindenki gyönyörűen feldíszítette csoportszobáikat, ablakaikat a vizuális munkaközösség pedig az aulát is elkezdte tavaszi ruhába öltöztetni.
Madarak és fák napja
Védenc , a Fehér nyár
A Zöld Szív programjának egyik fontos eleme a Védenc program. A Zöld Szív 10 pontjából az 5. pont így szól: „Végy védnökséged alá egy természeti értéket! (patak, vadvirágos rét, erdő, fa, domb stb.)”
Óvodánk védence egy fa lett, a Knézich utcai buszfordulóban élő Fehér nyár. Ez a fa már igen régen itt áll, még láthatta azokat az időket, amikor még mocsaras tájkép fogadta az erre járókat, akárcsak a Baktay tér mögötti Hősök terén.
A fehér nyár jellemző fája Dunaharaszti tájképének, sok testvére él az erdőnkben, a Dunaparton, és szerte a városban. Úgy gondoltuk kiemelt értékként tekintünk rá mindezekért, így vettük védnökségünk alá.
A védnökség célja, hogy a rendszeres látogatása által kialakuljon, fejlődjön a gyermekekben a természetempátia, kötődés, gyönyörködés, felelőségvállalás képessége.
Nagyon jó lehetőség számunkra a fa évszakonkénti megfigyeltetése, a fa életének nyomonkövetése, fejlődésének, változásainak dokumentálása.
A megfigyelések mellett, érzelmi kapcsolatot is ápolunk a fával. A fa érintése, megölelése, énekkel, verssel köszöntése segíti a ráhangolódást a természetre, az élmény pedig maradandóvá teszi a Zöldszives értékeket, és az itt szerzett új ismereteket.
Papírgyűjtés
Szívügyünk a környezeti nevelés, fontos számunkra, hogy alakítsuk a gyermekeink környezeti kérdésekre vonatkozó gondolkodásmódját, ehhez kapcsolódóan pedig ismét megrendezésre került óvodánkban a papírgyűjtés.
Számos előnye van a papírgyűjtésnek, egyfelől pénzt tudnak gyűjteni a csoportok, a gyerekek környezettudatos szemlélettel gazadagodnak, erősödik a csapat és a versenyszellem, és nem utolsó sorban a hulladék újrahasznosul, tehát mindenki nyer vele. Idén a papírgyűjtés során bejövő összegből a Zöld Óvoda eszközkészletének fejlesztését tűztük ki célul, melyről a későbbiekben a honlapunkon beszámolunk. Ezen kívül is bőven volt motiváló erő, hiszen a gyerekek jutalma Gál Tímea cukrász jóvoltából felajánlott két torta és 300 db ischler süti volt, melyekről egy szóban úgy tudnánk nyilatkozni, hogy mennyeiek voltak.
Az igazi ösztönző, lelkesítő erő, a versenyszellem mégis a szülőktől ered, hiszen az ő közreműködésük, munkájuk nélkül aligha valósult volna meg ez a program. Emlékezzünk vissza saját gyerekkorunkra, amikor minden évben alig vártuk az iskolai papírgyűjtés kezdetét, hogy a mi osztályunk legyen az első. Folyton lestük, ki hol áll a papírgyűjtési rangsorában és mennyit kell még szereznünk az első helyhez. Talán valami hasonló nosztalgikus, lelkesítő érzés támad ilyenkor a szülőkben, az óvodai dolgozókban, általuk pedig a gyerekekben is.
A verseny nagyon szoros volt, végül az első helyezett a Bordó csoport lett, akik a hét első felében még a sor legvégén kullogtak nulla kilogramm gyűjtött papírral, majd olyan elképesztő lendületet vettek, ami mindenkit meglepett. A második hely a Bíboroké lett, a harmadik helyet pedig a Sárgák foglalták el. Gratulálunk nekik és az összes Csoportnak, hiszen az együttesen összegyűjtött mennyiség 16 005 kg lett, ami 294.500Ft-nak felel meg! Külön elismerés illeti meg Dezső bácsit, hálásak vagyunk a sok munkájáért, illetve köszönjük az ő munkáját segítő szülőknek, hogy idejüket, erejüket adták a gyűjtéshez!
Bízunk benne, hogy jövőre is hasonló célkitűzésekkel, lelkesedéssel, és az igazi versenyszellem jegyében rendezhetjük meg a papírgyűjtést!
Kihívás napja
Óvodánk hagyományos módon idén is jelentkezett a Magyar Szabadidősport Szövetség által meghirdetett Kihívás napjára, hiszen nevelési programunkban is kiemelten fontosnak tartjuk az egészséges életmódra nevelést, ennek közvetítését. Az esemény lebonyolítását teljes mértékben a hatalmas udvarrészeinkre terveztük, valamint az eddigi évektől eltérően a vírushelyzet miatt sajnos, a szülők bevonása nélkül valósítottuk meg. Ennek ellenére úgy érezzük, hogy egy fergeteges napot sikerült varázsolnunk a gyerekek számára.
Zöld Óvoda és Zöld Szíves Óvoda révén az idei eseményt a fenntarthatóság jegyében újrahasznosított anyagok felhasználásával valósítottuk meg.
A délelőtt folyamán minden kisgyermek mozoghatott a nem mindennapi - vagy netán pont hétköznapi - játékeszközök használatával, ebéd után pedig csak a nagycsoportosoké volt az egész udvar. Mindannyian nagyon élvezték a PET palackok kerülgetését és fonalak közötti bújkálást, a konzervdobozok ledöntését a lufikból készült kislabdákkal, a rizzsel töltött zokni-dobó csatát, a konzerv-tekét, az óriás dominóval szaladgálást…
A nap végén a Zöld Óvoda szellemiségét folytatva minden csoport kapott egy-egy virágfölddel teli ládát, melybe snidlingmagot ültethettek. Ezeket a csoportok a saját teraszukon fogják gondozni, majd a megnőtt snidlinget közösen elfogyasztják. Hamar eltelt ez a mókás nap, mely idő alatt az óvodánk több, mint 250 gyermeke és a nevelőtestület közel 45 fője mozoghatott önfeledten a szabadban.
Az elhasznált energia pótlására pedig ebéd után minden csoport fagyizott egy nagyot, amit egy türkiz csoportos gyermek szülei ajánlottak fel a fáradhatatlan ovisoknak.
Cserjementesítés
Városunk határában elterülő erdőnk „bejáratában” található a Kápolna-domb, ami Helyi Természetvédelmi jelentőséggel bír az itt élő homoki gyepet kedvelő védett, vagy fokozottan védett virágok miatt. Az élőhely zavartalan volt több évtizeden keresztül, de sajnos egy nem szakszerű tereprendezés miatt felborult az élővilág egyensúlya és a túlnyomórészt invazív cserjék vették át az uralmat a domb oldalon. Ez azonban azzal járt volna, hogy az itt őshonos homoki gyep megszűnik, a csak benne élő virágok eltűnnek, köztük a védett pusztai meténg, a szártalan csüdfű, homoki nőszirom, a fokozottan védett csikófark és a homoki kikerics is. Ezenkívül még legalább 50 faj példányait lehet itt megtalálni, a sokféleség pedig már önmagában is érték.
Dr. Sziráki György a Természettudományi Múzeum nyugalmazott főmuzeológusa, Dunaharaszti természeti értékeinek számontartója, ismerője hívta fel figyelmünket a Kápolna-dombot fenyegető veszélyre, és az ő kérésére szerveztük meg együtt a Természetvédelmi Hatóság ajánlására a cserjementesítő akciónkat. Az óvodánk Zöldszivesei közül pedagógusok, szülők kapcsolódtak be az önkéntes munkába. Csatlakozott a Kőrösi Csoma Sándor Általános iskola néhány tanára illetve az ő felhívásukra néhány felsős diák is. Az első cserje vágása, természetvédelmi szempontból is szakszerű kezelése a területnek már 6 éve történt, azóta minden évben felkeressük a területet, hogy a felújuló hajtásokat visszametsszük, illetve újabb területeket nyissunk meg, ezáltal segítsük a természet „gyeprekonstrukciós” folyamatát.
Idén május végén egy maroknyi Zöldszíves óvónéni és Gyuri bácsi ismét kezébe vette a metszőollót, ágvágót, és sikerült egy újabb területet megtisztítanunk. A domboldal, hála a sok évi kitartó munkának még mindig élőhelye a Zöldszivesek védnöksége alatt álló virágoknak.
„A védett növény- vagy állatfajokat elsősorban ritkaságuk, és nem különleges szépségük teszi értékké. Ha nem figyelünk rájuk, úgy a természetnek ezek az alkotásai örökre eltűnhetnek környékünkről, országunkból vagy akár a földünkről is A Kápolna-domb természeti értékei sok évszázad óta megvannak. Ahhoz, hogy ezek az értékek továbbra is megmaradjanak, nekünk, ma itt élő embereknek nem kell többet tennünk annál, mint, hogy megőrizzük ezt a területet a maga természetes állapotában.” Dr. Sziráki György
Ovis ballagás
Ismét búcsút vettünk néhány Hétszínvirágos óvodásunktól. A kék, piros, sárga, lila és világoszöld csoportok az udvaron verssel, tánccal, könnyekkel, nevetéssel és közös játékkal köszönt el a ballagó ovisoktól, boldog iskolás éveket kívánva. „Viszont látásra!”, hiszen midig szívesen látjuk volt óvodásainkat!!!
